A vászontáskák az utóbbi években visszatértek a divatba, különböző, egyedibbnél egyedibb mintákkal és szövegekkel. Naponta több millió nejlonzacskót használunk el. Azzal, hogy helyettük inkább a vászontáskákat választjuk, kíméljük a környezetünket, teszünk a bolygónk jövőjéért. Amellett, hogy környezetkímélők, ötvözhetik magukban a  divatot és a képzőművészetet is. Épp karácsonyi ajándékokra vadásztam, amikor megtaláltam a 'Pop portré' lenvászon táskáit, melyek olyan neves íróinkról, költőinkről készült grafikákat ábrázolnak, mint például Esterházy Péter, Szabó Magda, vagy Márai Sándor.

Kis Lászlóval, a 'Pop portré' megalkotójával beszélgettem munkájáról, művészetéről. 

- Mióta foglalkozol művészettel?

- Mindig is rajzoltam, én ilyen rajzos kölyök voltam. A Kisképzőbe jártam, aztán a Magyar Képzőművészeti Egyetemre (akkor még főiskola), alkalmazott grafika szakra. Ötször felvételiztem és körülbelül 30 éves voltam, amikor lediplomáztam. Nem volt olyan meglepő, nem én vagyok az első a családban, akit a művészet érdekelt. A nővéremet is a képzőművészet érdekelte, édesanyám szobrász akart lenni, a nagyapám hobbiként festett. Ez ilyen családi dolog nálunk.

- És milyen technikával kezdted? 

- Ugye én alkalmazott grafikát tanultam, ez nem is annyira művészi vonal, inkább annak a gyakorlati használata, az ipart szolgálja ki. Logótervezés, dolgok tervezése, és így tovább. Tehát nem foglalkoztunk olyan technikákkal, mint amivel mondjuk egy képgrafikus, például a rézkarc, vagy ilyesmi. Mi terveztünk. Ma ez már számítógépen történik. Emlékszem, az egyetem utolsó évében kezdtek el megjelenni ezek a számítógépes dolgok. Engem nem érdekelt, nem vonzott, így nem is foglalkoztam vele. 

- Miket sajátítottál el, miket tanultál az évek alatt?

- Igazából kiestem belőle, kiestem a grafikából közel 20 évre. Lett családom, két gyerekem, dolgoztam. Egy reklámügynökségnél kaptam munkát diploma után, aztán reklámügynökségeknél dolgoztam 20 évig, egészen 2014-ig. Nem is hiányzott, hogy művészettel foglalkozzak, ez egy jó munkának számított a kilencvenes években.

- Nem is terveztél a grafikával elhelyezkedni? Akkor milyen kilátások voltak ezen a téren?

- Meg sem fordult a fejemben, hogy a grafikával helyezkedjek el, ez már akkor sem volt egyébként egyszerű. Azt hiszem, most sem az. Igazából, ha valaki ezzel szeretne elhelyezkedni, annak három lehetséges kifutása van: vagy tényleg sikerül neki, mármint megélni a művészetéből, képeket eladni, kiállításokat tartani; vagy elmegy az ember tanárnak, ami azt jelenti, hogy valamilyen szinten tényleg foglalkozik a művészettel, de azért mégsem nevezhető sikernek; vagy nem is sikerül egyáltalán elhelyezkednie.  

- Honnan jött a 'Pop portré' ötlete?

- Közel 20 év után egyszer csak nem volt munkám és gyorsan ki kellett találni valamit, tehát lényegében egy kényszervállalkozás. Az unokaöcsém egy nap beállított ezzel az ötlettel. Először csak pólókat csináltam, aztán jöttek a vászontáskák is. Sokat házaltam velük, míg végül az Írók boltjának megtetszettek. 

- Mi adta az ötletet a táskákhoz? 

- A Magyar Mesék, Parti Nagy Lajos ihlette az elsőt. Csak hallgattam és elkezdtem lerajzolni őt. Az elején csak olyan személyekben gondolkodtam, akik kortárs írók és politikai aktivisták, kiálltak valamilyen formában az elnyomás ellen. Ez fontos volt nekem. Aztán lettek még mások is, idővel vegyessé vált ez a lista, így van már például Radnóti Miklós portré is, Kosztolányi Dezső, vagy akár Agatha Christie. Nyilván azért olyanokban gondolkodtam, akik ismertek, akik eladhatóak.

- Felkéréseket is teljesítesz, vagy csak a saját ötleteidet valósítod meg? 

- Már felkéréseket is. Tervben van például Ady Endre portré is, mivel lenne rá igény. Kezdetben karikatúrákat szerettem volna, de elgondolkodtam, hogy ki vagyok én ahhoz, hogy mondjuk Márai Sándorról karikatúrát készítsek. Terveztem sportolókról is portrékat készíteni, ezt inkább csak pólókra, de ennek nem lett akkora sikere. Talán majd egyszer. 

- Milyen technikával készülnek a táskák? 

- Szitanyomással, ez a síknyomás egy fajtája, egy sokszorosító grafikai eljárás. 

- Meddig sikerült eddig eljutniuk a táskáknak?

- Az Edizioni Anfora nevű kiadó találkozott a Szabó Magdát ábrázoló táskákkal. Ők egyébként azzal is foglalkoznak, hogy az írónő híresebb könyveit fordítják le olasz nyelvre. Így jutottak el ezek a táskák Milánóba, ahol meg lehetett őket vásárolni.

- Térjünk át a grafikáidra, festményeidre. Mi az, ami inspirál? Mi a kedvenc témád, stílusod?

- Ez egy érdekes kérdés, nem is egyszerű rá válaszolnom. Azért érint így, mert mostanában elkezdtem gondolkodni, mintha máshogy látnám a képeimet. Amit eddig jónak láttam, arról most megváltozott a véleményem. Kicsit kudarc érzés. Egyébként egy évvel ezelőtt még sokkal sűrűbben készítettem képeket, de ez most valamiért megszakadt. Nem tudnék semmit kiemelni, ami inspirál. Inkább olyan ez, mint egy edzés. Olyan ösztönös, egyszerűen csak csinálom, azt sem tudom, hogy mi lesz a vége. Persze nyilván van az elején egy elképzelés a fejemben. Szeretem így kiélni a mérgemet. Emellett mindig is érdekeltek az arcok, amit mutatnak, ami megkülönbözteti az embereket, és itt nem arra gondolok, hogy alapvetően mások a vonásaink, hanem, ami emögött van. 

- Mit gondolsz, milyenek ma a művészeti pályán elhelyezkedni kívánó fiatalok kilátásai? 

- Azt hiszem, az én évfolyamomból körülbelül 3-4 embernek jött be ténylegesen ez a pálya, úgy, hogy napi szinten jól megél belőle, menő kiállításai vannak. Persze lehet, hogy egyszerűen csak én nem hallottam a többiekről. Érvényesülni egy olyan képzőművésznek, mint mondjuk egy festő, vagy szobrász, elég nehéz lehet.

- Mit mondanál annak, aki most tervez valamilyen művészeti egyetemre jelentkezni? 

- Ahogy öregszem, azt vettem észre, hogy egyre inkább nem értem a dolgokat. Nem mernék utat mutatni. Nekem nem voltak világmegváltó terveim. Ez nagyban a tehetségtől függ. Aki igazán tehetséges, az azt hiszem, úgyis utat tör magának valahogy. 

 Ha esetleg kedvet kaptál ahhoz, hogy te is beszerezz egyet a 'Pop portré' lenvászon táskái közül, vagy esetleg a pólókra lettél kiváncsi, felveheted a kapcsolatot facebookon, illetve a pop.portre@gmail.com e-mail címen.