Mindig is érdekelt a szépség, nagyon sokat rajzoltam és olvastam gyerekkoromban. 

  

   

Kedvenc eszközeim a grafitceruza és a tus, a toll. Ez így volt kamaszként is, és ide kanyarodtam vissza némi színes kitérő után, azt hiszem, ez már nem is fog változni.

  

  

Inkább úgy fogalmaznék, hogy sok helyen, sok évig tanultam rajzolni. Hogy aztán ebből az lett, amit most láthatsz, már az egyéni útkeresésem és szintén sok évnyi, kemény és kitartó munka eredménye. Művészetről tanulni azonban mindig, felnőttként is érdemes, mert sokkal gazdagabb életet lehet élni általa.

  

Manka figurája egy időben vissza-visszatérő motívum volt a vázlataimon, amikor csak úgy rajzolgattam. Végül többféle rajzból gyúrtam össze, majd amikor elkészült, megvarrtam textilből is, akkoriban nagyon sokat varrtam, és nagyon izgatott, hogyan lehet három dimenzióban is megvalósítani az ötleteimet. Nevet csak a varrás vége felé adtam neki, olyat kerestem, ami hozzá, a karakteréhez, és hozzám is illik. A Manka több női név becézése, köztük az enyém is. A rajzolt figurából tehát egy textilbaba lett, majd később újra rajzolt karakter, amikor két kis mesekönyvet is írtam hozzájuk. Az évek során sok-sok babát varrtam, rengeteg különböző "személyiséget". Készültek királylány Mankák, kalózok, macik, angyalok, kisasszonyok, mind ugyanazzal a szabásmintával, de más-más anyaghasználattal,  kiegészítőkkel.

  

  

A figura létrehozásában nem volt szükségem segítségre, és sokáig nem is gondolkoztam abban, hogy komolyabb szerepet szánjak neki. Viszont egy idő után sokan vele azonosítottak, ami végülis nem volt ellenemre, és egyre több mankaság is készült. A név olyannyira rajtam ragadt, hogy a brand nevünk is ez maradt. Abban a formájában pedig, ahogy a Manka, mint brand megjelenik, a férjem, a családom és a barátaim voltak a segítségemre, mindenki, aki egy kicsit is támogatott. És aki nem hitt bennem, az is.

  

Nagyon sokáig szabadúszó illusztrátor voltam, mesekönyveket rajzoltam. Időközben elkezdtem varrni és akkor született a Manka ötlete is. Rengeteg más ötletem is megvalósítottam, míg végül már elég sokféle termékem lett ahhoz, hogy jelentkezzek a Wampra. Az évek során nagyon sok vásáron vettem részt, de akkor még egyedül éltem, és nem is volt a kedvencem ez az egyszemélyes biznisz. Ezután megismerkedtem a férjemmel, akivel remekül kiegészítjük egymást, az egyszemélyes vállalkozás új lendületet kapott, és már ketten készítünk mindent. A leginkább szembetűnőbb változás, hogy nagy, egy-másfél hónapos vásárokon is megjelenünk, ez mindig óriási felkészülést követel, de jobban szeretjük, mint az egy napos vásárokat. Néhány éve Kapolcson is megtalálhatóak vagyunk, ahol saját udvart is szervezünk Artkert néven, idén karácsonykor pedig egyszerre vagyunk jelen a Vörösmarty téren, a Bazilikánál, és az Allee-ban. Mindhárom helyen a saját készítésű portékáinkat áruljuk.

  

  

A Manka, mint központi figura megmarad kabalafiguraként, de a közeljövőben inkább a grafikára fogok koncentrálni, ez a folyamat egyébként már elindult bennem 1-2 éve. Hogy milyen grafikákat szeretnék készíteni, az egyfelől ösztönös lesz, ha tudok rá végre időt szakítani, másfelől maga az irány marad a mostani, nemrégen elkezdett, kicsit álomszerű, kicsit furcsa, kicsit elgondolkodtató. És még ki tudja..?

  

  

Bármi tud inspirálni, a fények az utcán, vagy éppen a zene. Szerencsés vagyok, mert minden belülről fakad, nem nagyon maradok ihlet nélkül. Sokkal inkább az idő hiánya az, ami miatt nem tudok ennél többet rajzolni.

  

  

  

Az oktatásba már egyáltalán nem látok bele, nagyon régen voltam iskolaközelben, és még nincsenek gyerekeim, hogy közelebbről képet tudjak alkotni róla. Az biztos, hogy sokkal, de sokkal több lehetősége van ma annak, aki rajzolni szeretne vagy egyáltalán művészettel foglalkozni. De ezt nem igazán tudom jól megítélni, mert mi, a kis családi vállalkozásunkkal úgyszólván egy burokban élünk. Annyi viszont biztos, hogy ma nagyon könnyű elindulni bármilyen ötlettel, ha abba nagyon sok munkát beletesz az ember, előkészíti és végig is csinálja. Az internet óriási segítség ebben, bármi hozzáférhető és bármi megtanulható. Türelem, alázat, kitartás kérdése, és persze tehetségé.

  

Ha felkeltették az érdeklődésedet Horváth Mónika munkái, akkor bátran látogass el a Vörösmarty téri, vagy az Alleeban található karácsonyi vásárba, esetleg a Bazilikához, de ha inkább rendelnél tőlük, azt megteheted a https://mankabymonika.hu/ oldalon.